Egyre többet találkozunk médiaszerte a fenti kifejezésekkel, s egyre többen tapasztaljuk meg a saját bőrünkön, mit is jelent ez az újkeletű félelem, amit megszokott világunk egyre drasztikusabb átalakulása idéz elő. A körülöttünk zajló változások észlelését egyre kevésbé tudjuk elkerülni – más kérdés, hogy az ezekre adott reakcióink, magyarázataink mennyire segítik a helyzethez való hatékony alkalmazkodást, vagy inkább csak a kellemetlen érzelmek elnyomását szolgálják. Kezdjük azzal, hogy mit is jelentenek a címben szereplő fogalmak!
Klímaszorongás, ökoszorongás: a szorongást az különíti el a
félelemtől, hogy nincs konkrét tárgya, inkább egy meghatározatlan készenléti
állapotként, többé-kevésbé folyamatos feszültségként írható le, amely
valamilyen negatív esemény bekövetkeztét vetíti elő. Jelen esetben a
klímaváltozás negatív következményeiről van szó, de mivel ez egy valós
fenyegetés, így voltaképpen adekvát reakcióként értelmezhető. Természetesen nem
mindegy, milyen mértékben uralja el ez a szorongás az életünket, és mennyire
kapcsolódik az éppen jelenlévő, konkrétan megragadható jelenségekhez: inkább az
idei nyarat jellemző rendkívüli aszállyal való megküzdésre koncentrálunk, vagy
éppen a távoli(?) jövőbe vetített teljes összeomlás képei taglóznak le oly
mértékben, hogy már-már a hétköznapi feladataink ellátása is gondot okoz? Ha
jobban belegondolunk, sajnos képtelenség a globális katasztrófa lehetőségét
teljesen elvetni, éppen ebből fakad a helyzet rendkívül nyomasztó volta: hiszen
nem remélhetjük, hogy akár térben, akár időben függetlenedhetünk tőle.
Szoronghatunk többek között az alapvető infrastruktúra összeomlásától (víz-,
élelem-, egészségügyi ellátás), a Föld élhetetlenné válásától
(tengerszint-emelkedés, elsivatagosodás, kibírhatatlan hőség), az
erőforrásokért vívott háborúktól, a (leendő) gyermekeink szenvedésétől, a
természeti környezet pusztulásától.
Klímadepresszió, ökoparalízis: a szorongás – megfelelő
megküzdési kapacitás híján – olyan mértékűvé fokozódhat, hogy teljes
kilátástalansághoz, a borúlátó gondolatok és a depresszív érzések elhatalmasodásához
vezethet, amely már a klinikai depresszió képét mutatja. Ilyenkor az élet
teljesen értelmetlennek, kilátástalannak tűnik az érintett számára, gyakran
teljesen visszahúzódik kapcsolataiból, korábbi tevékenységeiből, képtelen
mindennapi feladatait ellátni. „Mi értelme van bármit is tenni, ha úgyis mind
meghalunk, és a folyamatok feltartóztathatatlanok?” – kérdezheti ilyenkor az
ember. Ez egyfajta beszűkült állapot, amelyből segítség nélkül nagyon nehéz
kitörni – egyáltalán nem „ciki” ilyen esetben támogató szakemberhez fordulni!
Klímagyász: a gyásszal behatóan foglalkozó szakemberek szerint
legtöbb esetben a szorongás és a depresszió hátterében fel nem ismert, fel nem
dolgozott gyászreakció áll: gyászoljuk az elveszett jövőképünket, a
biztonságérzetünket, a kényelmünket, a gyermekeink jövőbeni boldogságát,
megszokott szabadidős tevékenységeinket, az eddig ismert időjárást (pl. a téli
havazást), a kiszáradó tavakat, folyókat, fákat, a felperzselt erdőket… Ennek
egy része ún. anticipációs vagy előgyász, tehát a még be nem következett, de
valószínűen bekövetkező veszteségre adott reakció (mint pl. egy halálos
betegség diagnózisánál), más része a már megélt veszteségre vonatkozik (pl.
biztonságérzet, környezetpusztulás). Ráadásul a klímagyászt sokszor illegális,
elvitatott gyászként kezelik, leszólják, aki az ezzel kapcsolatos érzéseiről,
aggodalmairól mesél, „klímahisztinek” minősítik az ezzel való foglalkozást. Így
az érintett egyedül marad a fájó érzéseivel, így azokhoz még a meg nem
értettség is társul. Pedig a helyzet mindannyiunkat érint, attól függetlenül,
hogy felismertük-e már, tehát kollektív gyásznak tekinthető, amely tragikuma
mellett az összekapcsolódásra, egymásba kapaszkodásra is lehetőséget nyújt,
megkönnyítve a nehéz érzések feldolgozását.
Az egyik leggyakoribb és legemberibb, ugyanakkor hosszútávon
nem túl gyümölcsöző reakció a fenyegető, kezelhetetlennek tűnő nehézségek
esetén a tagadás. Sokféle változatával találkozhatunk a klímaváltozás
tényének teljes tagadásától (ez ma már egyre nehezebb), a hatások, következmények
lekicsinylésén és a téves oktulajdonításon át (pl. máskor is voltak aszályos
időszakok, majd ez is elmúlik; ez egy természetes folyamat, nem az emberi
tevékenység következménye, stb.) az illuzórikus, passzív reményig melynek egyik
formája a technooptimzmusig („a technológia ezt is megoldja, csak át kell
állnunk a megújulókra és minden rendben lesz”). Nagyon nehéz szembenézni azzal
a lehetőséggel, hogy mostani életformánk gyökeresen meg fog változni, sőt
legrosszabb esetben a puszta létünk is veszélybe kerülhet. Mégis, mit tehetünk?
A pszichológia alapvetően kétféle megküzdési irányt
definiál: a cselekvéses vagy az érzelmi fókuszú megküzdést.
Mindkettőre van lehetőség ebben a rendkívüli helyzetben is: cselekvés alatt
elsőként a fogyasztásunk korlátozását, átgondolását, illetve az ökológiailag
kíméletesebb alternatívák igénybevételét szoktuk érteni, esetleg zöld aktivista
mozgalmakhoz is csatlakozhatunk. Ez egyrészt egy fontos önmegnyugató aktus,
másrészt mintául szolgálhat a környezetünkben élő többi ember számára, így
szemléletformáló hatása révén is úgy érezhetjük, értelmesen hozzájárultunk a
folyamtok lassításához. Másrészt viszont könnyen belátható, hogy globális
szinten nem elégséges – felmérések szerint éppen a környezeti aktivisták
csoportjában a legmagasabb a klímaszorongás szintje, mivel ők tisztában vannak
a folyamatok léptékével és az ellene tett erőfeszítések elenyésző hatásával.
Tehát esetünkben – legalábbis a szorongás enyhítése és a gyász feldolgozása
szempontjából – érdemesebb az érzelmi fókuszú megküzdés eszköztárára
koncentrálni. Ugyanakkor a gyászfeldolgozás korszerűbb megközelítéséből kiindulva van, aki egy harmadik megküzdési formát is definiál, az értelmi fókuszú megküzdést, amely a veszteség feldolgozásának folyamatában értelmes új célok megtalálására, az identitás újraalkotására, végső soron a személyes növekedésre ad lehetőséget. Ez azonban csak az érzelmek feldolgozása után vagy azzal párhuzamosan válik elérhetővé.
Első lépésként megkerülhetetlen a nehéz érzések tudatosítása,
elfogadása, az önmagunkkal való együttérzés. Ha az érzések elnyomásával
próbálkoznánk, azzal csak egyre nagyobb problémáknak nézünk elébe, bármibe is
menekülnénk. Az érzések természetüknél fogva kiáradásra törekednek – erre saját
belső világunkban is teret kell biztosítanunk, másrészt a megértő, elfogadó
társakkal való megosztásnak is hatalmas csillapító ereje van. A stabil
kapcsolatok ápolása és a közösséghez való tartozás a legfontosabb
védőfaktor az élet nehézségeivel való megküzdés során. Nem feltétlenül önellátó
vagy zöld aktivista csoportokra kell gondolni, hanem a közvetlen családtagjainkra,
barátainkra, szülőtársakra, szomszédokra, hobbitársakra – hiszen jelenlegi
életformánk egyik tragikus tévedése éppen az elszigetelt, individuális élmények
kergetése, a virtuális kapcsolatokra és a technológiai megoldásokra való
túlzott hagyatkozás az emberi kapcsolódások rovására. Ugyanez igaz a
természettel való kapcsolatunk elvesztésére is – a természetben töltött idő,
a valós, tisztelettel teli jelenlét hihetetlenül feltöltő, stresszoldó hatású. S
ha már az elveszett kapcsolatoknál tartunk, ugyanígy sok bepótolnivalónk van a testünkhöz
fűződő viszonyunk terén is: tápláló, egészséges ételekkel, elegendő
vízfogyasztással, alvással, nomeg fizikai aktivitással tudunk gondoskodni róla,
melynek alapja – mint minden kapcsolatnál - az elfogadó, szeretetteljes
figyelem.
Ugyanezzel az elfogadással érdemes fordulnunk saját
félelmeink, sőt, a nehéz érzések elől való menekülési kísérleteink felé is.
Olyan léptékű változásban és bizonytalanságban élünk jelenleg, melyet
apránként, fokozatosan, kisebb-nagyobb „pihenőkkel” tudunk csak feldolgozni.
Források:
https://www.klimagyasz.hu/a-klimagyaszrol/klimagyasz-es-klimaszorongas
https://qubit.hu/2022/08/28/a-klimavalsag-es-az-okologiai-tudattalan-hogyan-kezeljuk-a-klimaszorongast
https://index.hu/belfold/2021/09/04/klimaszorongas-okotudatossag-pszichologus/
https://marieclaire.hu/riporter/2019/06/25/oko-mi-az-a-klimadepresszio-es-hogyan-tegyunk-ellene/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése