A SzomatoDráma és én
Hogyan találtunk egymásra? Ez egy hosszú, de legalábbis kacskaringós történet. Először is megismertem Lacit, azaz Budalacit, a SzomatoDráma megalkotóját, de ezt akkor még egyikünk sem sejtette. Márminthogy ő lesz az. És hogy lesz olyan, hogy SzomatoDráma. Egy tréningcég megbeszélésén találkoztunk 2006-ban, ahol én belsősként dolgoztam, őt pedig potenciális külsős trénerként ajánlotta be az egyik kollégánk. Részt vettünk egy külföldi tréner képzésén, de végül nem dolgoztunk együtt. Volt még néhány közös tréninges próbálkozásunk, de egyik sem jutott el a megvalósításig. Kapcsolatban maradtunk, többek között azért, mert mindketten rendszeres szerzői voltunk egy azóta már megszűnt spirituális-önismereti magazin családnak. Laci ottani írásaiban találkoztam először a SzomatoDráma módszerével, és felettébb érdekesnek találtam az általa bemutatott eseteket. Nem voltam ezzel egyedül: amikor elindította az első képzéseket, jelentkezőkben nem volt hiány. És persze egyre többen fordultak hozzá kliensként, a gyógyulás reményében. Egyszercsak - jóval később, 2013. elején "szembejött" egy előadás, amelyre párommal együtt ellátogattunk. Természetesen a SzomatoDrámáról mesélt Laci, apró szomatodrámás gyakorlatokkal fűszerezve előadását. Egy nyilvános bemutatót is rögtönzött, amire hogy-hogynem a párom jelentkezett alanynak. Eléggé látványosra sikeredett a bemutató, legalábbis én így éreztem a partvonalról szurkolva. Akkor már mocorgott bennem az elhatározás, hogy ezt én is szeretném megtanulni.
Nyáron Laci hívott fel váratlanul azzal, hogy ő most egy könyvön dolgozik a SzomatoDrámáról, és megkérdezném-e a páromat, hogy szerepeltetheti-e benne azt az esetet, amit vele mutatott be azon a bizonyos előadáson. Nyomban megkérdeztem, párom örömmel beleegyezett. Úgy rémlik, azt is megemlítettem a telefonban, hogy szeptemberben jövök a képzésre...
És tényleg mentem. Akkor még Alapképzésnek hívták, és nem is volt másfajta tanfolyam ebben a témában, annyira friss volt ez az egész. Számos mély játékkal, önismereti élménnyel gazdagodtam, szereplőként, főszereplőként és játékvezetőként egyaránt. Meggyőződésem, hogy a játékokban átéltek nagy szerepet játszottak a abban, hogy "megnyíltam" az anyaságra, és 2014. februárjának végén várandós lettem a kisfiammal. Már csak azért is jó volt az időzítés, mert így éppen be tudtam fejezni a tanfolyamot - a szülés előtt nagyjából 2 héttel vettem részt az utolsó alkalmon.
Miért fogott meg annyira ez a módszer? Talán azért, mert akkoriban egy hasonlóval dolgoztam az egyéni életvezetési tanácsadásaim során: a tarot kártyát használtam az önismereti témák elmélyítésére, tudattalan tartalmak szimbólumokkal való megközelítésére, saját magam által kidolgozott metódusban. Ezt a szemléletet oktattam is egy szintén általam összeállított tematikájú tanfolyamon. A két megközelítés rokonságát mi sem mutatja jobban, minthogy egy pszichodrámás barátnőmmel évekig kísérleteztünk a TarotDráma nevű csoportmódszerrel... A "tarot-zás" egy 7 éves időszakot fémjelzett az életemben, melynek akkor már a legvégén jártam, és éreztem a kötelék gyengülését magamban. Valószínűleg ezért tudott a helyére lépni egy másik, még gazdagabb játék, amely szintén szimbolikus megjelenítésre, leképezésre épít. A szülés napján húztam utoljára kártyát, még rémlik, hogy fájdalommal, szomorúsággal, elengedéssel, gyásszal, valamint a régi leázásárával és egy új időszak kezdetével kapcsolatos kártyák jöttek ki. Mindez magára a szülésre is igaz volt, de a kártyára is, onnantól kezdve ugyanis nem éreztem késztetést, hogy használjam, tanítsam, pedig sokan megkerestek, hogy mikor indítom a következő tanfolyamot. Végül egy kedves tanítványomnak adtam át az anyagokat, aki ezek alapján előbb-utóbb el fogja indítani a saját tanfolyamát. Külön kérésre egyéniben előveszem még a kártyát, és bár mindig elámulok, milyen remekül működik, mégsem tudnám már a zászlómra tűzni.
Annál is inkább, mert az Alapképzés befejezése után rögtön elkezdtem egyéni SzomatoDráma üléseket "tartani" a klienseim körében, sőt többen kifejezetten ezzel az igénnyel érkeztek. Amíg otthon voltam a kisfiammal (kis híján 4 évig) folyamatosan volt 1-2 kliensem, közülük majdnem mindenkivel előkerült valamilyen formában a SzomatoDráma az együttműködésünk során. Egyre jobban letisztult számomra a módszer működése (itt írtam róla részletesen), pláne, hogy 2016-ban folytattam a tanulását is: a közben létrejött SzomatoDráma Játékvezető képzés mellett a SzomatoDráma Egyéni Konzultációs Képzést is elvégeztem, amely sok hasznos ismerettel és gyakorlati fogással gazdagította az eszköztáramat.
Bár a formális képzéseim lezárultak már, tapasztalatszerzésem nem áll meg: időnként összejövünk játékvezető-társaimmal, és egymásnak vezetünk játékokat, Laci rendszeresen tart nekünk gyakorló workshopokat, valamint az ő programjain is vezetünk játékokat a résztvevőknek. Lélekben pedig arra készülök, hogy 2019-ben elindítsam első, saját szervezésű SzomatoDráma csoportjaimat.
Nyáron Laci hívott fel váratlanul azzal, hogy ő most egy könyvön dolgozik a SzomatoDrámáról, és megkérdezném-e a páromat, hogy szerepeltetheti-e benne azt az esetet, amit vele mutatott be azon a bizonyos előadáson. Nyomban megkérdeztem, párom örömmel beleegyezett. Úgy rémlik, azt is megemlítettem a telefonban, hogy szeptemberben jövök a képzésre...
És tényleg mentem. Akkor még Alapképzésnek hívták, és nem is volt másfajta tanfolyam ebben a témában, annyira friss volt ez az egész. Számos mély játékkal, önismereti élménnyel gazdagodtam, szereplőként, főszereplőként és játékvezetőként egyaránt. Meggyőződésem, hogy a játékokban átéltek nagy szerepet játszottak a abban, hogy "megnyíltam" az anyaságra, és 2014. februárjának végén várandós lettem a kisfiammal. Már csak azért is jó volt az időzítés, mert így éppen be tudtam fejezni a tanfolyamot - a szülés előtt nagyjából 2 héttel vettem részt az utolsó alkalmon.
Miért fogott meg annyira ez a módszer? Talán azért, mert akkoriban egy hasonlóval dolgoztam az egyéni életvezetési tanácsadásaim során: a tarot kártyát használtam az önismereti témák elmélyítésére, tudattalan tartalmak szimbólumokkal való megközelítésére, saját magam által kidolgozott metódusban. Ezt a szemléletet oktattam is egy szintén általam összeállított tematikájú tanfolyamon. A két megközelítés rokonságát mi sem mutatja jobban, minthogy egy pszichodrámás barátnőmmel évekig kísérleteztünk a TarotDráma nevű csoportmódszerrel... A "tarot-zás" egy 7 éves időszakot fémjelzett az életemben, melynek akkor már a legvégén jártam, és éreztem a kötelék gyengülését magamban. Valószínűleg ezért tudott a helyére lépni egy másik, még gazdagabb játék, amely szintén szimbolikus megjelenítésre, leképezésre épít. A szülés napján húztam utoljára kártyát, még rémlik, hogy fájdalommal, szomorúsággal, elengedéssel, gyásszal, valamint a régi leázásárával és egy új időszak kezdetével kapcsolatos kártyák jöttek ki. Mindez magára a szülésre is igaz volt, de a kártyára is, onnantól kezdve ugyanis nem éreztem késztetést, hogy használjam, tanítsam, pedig sokan megkerestek, hogy mikor indítom a következő tanfolyamot. Végül egy kedves tanítványomnak adtam át az anyagokat, aki ezek alapján előbb-utóbb el fogja indítani a saját tanfolyamát. Külön kérésre egyéniben előveszem még a kártyát, és bár mindig elámulok, milyen remekül működik, mégsem tudnám már a zászlómra tűzni.
Annál is inkább, mert az Alapképzés befejezése után rögtön elkezdtem egyéni SzomatoDráma üléseket "tartani" a klienseim körében, sőt többen kifejezetten ezzel az igénnyel érkeztek. Amíg otthon voltam a kisfiammal (kis híján 4 évig) folyamatosan volt 1-2 kliensem, közülük majdnem mindenkivel előkerült valamilyen formában a SzomatoDráma az együttműködésünk során. Egyre jobban letisztult számomra a módszer működése (itt írtam róla részletesen), pláne, hogy 2016-ban folytattam a tanulását is: a közben létrejött SzomatoDráma Játékvezető képzés mellett a SzomatoDráma Egyéni Konzultációs Képzést is elvégeztem, amely sok hasznos ismerettel és gyakorlati fogással gazdagította az eszköztáramat.
Bár a formális képzéseim lezárultak már, tapasztalatszerzésem nem áll meg: időnként összejövünk játékvezető-társaimmal, és egymásnak vezetünk játékokat, Laci rendszeresen tart nekünk gyakorló workshopokat, valamint az ő programjain is vezetünk játékokat a résztvevőknek. Lélekben pedig arra készülök, hogy 2019-ben elindítsam első, saját szervezésű SzomatoDráma csoportjaimat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése