Pszichológia és spiritualitás - elméleti alapozás
Célom azonban nem a még nagyobb zavarkeltés, hanem annak kifejtése, amit én képviselek pszichológia és spiritualitás tekintetében. Közben azért bízom benne, hogy gondolataimmal másoknak is segítek tisztábban látni ezzel az egyszerre átütőnek, divatosnak, forradalminak tekintett és egyszerre lenézett, gagyinak, kuruzslónak kikiáltott irányzattal kapcsolatban, amelyben a tudományosan megalapozott pszichológiai ismeretek és a spirituális világnézet találkoznak. Első megközelítésben néhány általános, mások által megformált gondolatot adok közre saját tálalásomban, a következő bejegyzésemben pedig arról írok, hogy az én pszichológusi működésemben hogyan jelenik meg ez komplex megközelítés.
Most egy kicsit a Wikipédia spiritualitás-meghatározásából idézek, amelyet meglehetősen frappánsnak találtam, és azonosulni is tudok vele:
"A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való - nem öncélú - hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál. Tetteit, döntéseit ezen elv alapján igyekszik megvalósítani. A spirituálisan gondolkodó ember a világot úgy értelmezi, hogy a tettei egy speciális ok-okozati rendszerben hatnak vissza életére. Ezt hívhatjuk karmának, „sors”-nak vagy „isteni elrendelés”-nek. A spirituálisan gondolkodók szerint a világnak vannak az érzékszerveink számára rejtett dimenziói és összefüggései, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része. A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell hogy legyen, mint a természet véletlen egyszeri és megismételhetetlen játéka. Vallási hovatartozástól függetlenül szerintük a világot egy magasabb rendező elv, egy ember felett álló kozmikus törvény, erő irányítja. És míg a materialista szemléletű tudósok elsősorban természeti és fizikai törvények érvényesülése szerint értelmezik a világot, a spirituális irányzatok szerint ez a világrend nem személytelen és nem lehet pusztán mechanikusként értelmezni. A spirituális elvek szerint az ember személyes tettei és élményei értelmezhetők és összhangba hozhatók ezzel az egyetemes rendezőelvvel, amely azután áthathatja életüket egy mélyebb harmóniával."
És itt következik egy fontos spirituális alapvetés a VAGY-VAGY poláris világa helyett az egység megengedésének elve, az IS-IS magasabb nézőpontja - a Wikipédiából:
"A spiritualitás nem feltétlenül áll ellentétben a tudományos kutatásokkal, de ez a világnézet metafizikai alapokon nyugszik - nem keresi végtelenül a dolgok tudományos részleteit. Számtalan példa igazolja, hogy a tudomány fejlődésével egyre többet tudunk a világ olyan megnyilvánulásairól, tulajdonságairól, amelyet érzékszerveinkkel soha nem tapasztalhattunk. (...) Ezek a kérdések számtalan tudóst késztetnek arra, hogy nyitottabban kezeljék a vallást, vagy a spiritualitást. A spirituálisan gondolkodó kutató a tudományos munkája során nem a kutatás befejezésére érez késztetést, hanem a vizsgált dolgok tiszteletére és az eredmények olyan értelmű hasznosítására, amely igyekszik megtartani a harmóniát a természet erőivel."
Szerencsére már a pszichológián belül is létrejött egy olyan, viszonylag fiatal irányzat, amely egyesíti a tudományos megközelítést és a spirituális világképet: transzperszonális pszichológiának hívják. Egy kollégám, Bogdán Brigitta Pszichológuskeresőn megjelent cikkéből idézek:
"Az irányzat hivatalos létrejöttét a Transzperszonális Pszichológia Folyóirata első számának 1969-ben történő megjelenéséhez kötik. Az önmegvalósítást, kiteljesedést, emberi kapcsolatok fontosságát és a természet szeretetét hirdető humanisztikus irányzatból fejlődött ki, de az önmegvalósítást meghaladó embert, és az egón túli területet helyezi a középpontba, ahol az egyén elkülönültségének hangsúlyozása helyett a közös - ami összeköt minket - megtapasztalása és a személyes növekedés spirituális dimenziója nyer teret. Így a cél az emberi fejlődés lehető legkiteljesedettebb állapotainak elősegítése és tudományos kutatása az egészség szolgálata érdekében."
Dr. Buda László, a SzomatoDráma módszerének megalkotója (aki mellesleg pszichiáter), Mit üzen a lelked? című könyvében 40 oldalt szentel annak a kérdésnek, hogy mi is a lélek. Négy modellt mutat be, amelyet ő maga hasznosnak talált a lélekkel való több évtizedes munkálkodása során, s e négy modellt mintegy egymásra építve teremt egyfajta fogalmi hálót, amely nagyjából érzékeltetni tudja, mit gondol ő a lélek fogalmáról. Bevallom, én is a "nagyjából érzékelés" nehezen definiálható tartományában leledzek, s bár időnként nagyon is erőteljes kapcsolódást élek át az emberi lélekkel - a sajátommal és másokéval egyaránt - mégsem hiszem, hogy ez a rejtélyes valami egyszerűen, egyféleképpen megragadható lenne. Laci, könyve utolsó fejezetében így vall erről: "Mostanra egyértelműen kiderülhetett, hogy a lélek kérdésében nézőpontom legalább annyira spirituális, mint pszichológiai. Eddigi szakmai és személyes utam során az vált számomra egyértelművé, hogy a lélek mélyebb rétegeihez pusztán tudományos, lélektani megközelítéssel aligha lehet eljutni. Egy ponton túl kevésnek fogjuk érezni az analízist, a diagnózist, a prognózist. Szükségünk lesz a művészet, a vallás, a filozófia, a misztika és a hétköznapi józan ész perspektíváira is."
Szerintem is. :) A következő bejegyzésben megmutatom, én hogyan csinálom, hogyan gondolom mindezt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése