Domján Mónika pszichológus

Buda Laci – az „ősforrás”, ahogy legutóbbi workshop-unkon elkeresztelte valamelyikünk - gyakran idézi ezt a latin mondást, mivel jól kifejezi a szomatodráma szemléletét. Rákerestem, egy Gaius Petronius Arbiter nevű ókori római írótól származik ez a mondat. Még szerencse, hogy nem írtam automatikusan Hippokratészt! Tehát az orvos kezel, a természet gyógyít, ezt már akkor is tudták. Jó, jó, hiszen még gyerekcipőben járt az orvostudomány, de azért ma már… Igen, pontosan mi van ma már? Rengeteg fejlett orvosi beavatkozás, sebészeti módszer, képalkotó eljárás, gyógyszer, védőoltás létezik, ez kétségtelen. Ezek – ha körültekintően használjuk őket – képesek megtámogatni szervezetünk precízen programozott önfenntartó, önszabályozó, öngyógyító működését. Ennek a működésnek köszönhetjük, hogy megértük a mai napot! Köztudott, hogy naponta sok ezer rákos sejt képződik szervezetünkben, és számtalan potenciálisan fertőző, mérgező ágenssel találkozunk. Mégis életben maradunk, és sokunk egé

Nyilván nem én vagyok az első, aki ezzel kísérletezik. Esetleg küzd. Esetleg sikerül is neki. Kezdjünk pár ismertebb névvel, jó? Jung szinkronicitás elmélete, kollektív tudattalan fogalma, valamint az álmok archertípusok mentén történő értelmezése, Viktor Frankl logoterápiája, Abraham Maslow az önmegvalósítás, mint egyénen túlmutató cél középpontba állítása és a csúcsélmények vizsgálata, Roberto Assagioli pszichoszintézise, a modernebbek közül Ken Wilber integrálpszichológiája, Stanislav Grof LSD-kutatásai, Daniel Goleman vizsgálatai a meditáció egészségjavító hatásairól, a szomatoterápiás irányzatok, vagy a Hellinger-féle családállítás mind-mind spirituális nézőpontúak. És mind kritizálhatók többé vagy kevésbé tudományos-nem-igazolhatóságuk miatt. "A fenti tudósok legtöbbje elméleteikkel alapozta meg a területet, alapot adva a későbbi empirikus kutatásoknak" (idézet a Wikipédiából). Egyébként nem így fejlődött a tudomány mindig is? Volt egy tapasztalat, ehhez gyártot

Azt az élményt szeretném leírni, átadni, hogy milyen benne lenni a SzomatoDráma közegében, áramlásában, örvényében. Legfrissebb élményem ezzel kapcsolatban két nappal ezelőttről származik, amikor Patakiné Ladó Aranka játékvezető társammal vezettünk egy csoportot, ahol a főszereplésen kívül mindenféle módon megmerítkeztem a játékban: voltam játékvezető, játékos, társ-játékvezető (aki a háttérből figyelve időnként megosztott egy-egy ötletet az éppen aktív játékvezetővel). Mint általában, most is átéltem az "elmerülés" szépséges fokozatosságát, ahogy résztvevőinket bevezettük ebbe a varázslatos világba - s persze velük mentünk mi is. Melyek a legtipikusabb "megugrandók", amelyekkel számolni kell a SzomatoDrámával való első találkozáskor? a testi érintés elfogadása, az ezzel kapcsolatos zavar leküzdése a nehéz, fájó témák, elakadások, konfliktusok feltárása mások előtt "furcsa" szerepekbe való belépés: testrészekébe, szervekébe, betegségekébe, érzéseké

A pszichológia tudomány, állítják sokan. Én ebben nem vagyok teljesen biztos, hiába tudom, hogy rengeteg tudományos kísérletet, nagy elmeszámú mintán elvégzett kutatást hajtottak végre a pszichológia égisze alatt. Mégis a bölcsészkaron oktatják, nem pedig a természettudományok között. Igaz, sok átfedést mutat a pszichiátriával, amelyre az orvostudomány részeként tekintenek. Ugyanakkor magyar neve, a lélektan arra utal, hogy a lélekkel foglalkozik. Akárcsak a vallás. Vagy a filozófia. No persze, attól, hogy vannak átfedései "nem tudományos" paradigmákkal, még lehet tudomány! Nem is erre akarok igazából kilyukadni. Hanem a spiritualitással való kapcsolatra: a "spirit" szó ugyanis léleknek és szellemnek egyaránt fordítható, egymással átfedő vagy éppen élesen elkülönülő fogalomként is értelmezhető. Nem tudok nem arra gondolni, hogy a két fogalomnak, a pszichológiának és a spiritualitásnak lehet némi köze egymáshoz. Viszonyuk sokszor éppolyan ellentmondásosnak, zavaros

Hogyan találtunk egymásra? Ez egy hosszú, de legalábbis kacskaringós történet. Először is megismertem Lacit, azaz Budalacit, a SzomatoDráma megalkotóját, de ezt akkor még egyikünk sem sejtette. Márminthogy ő lesz az. És hogy lesz olyan, hogy SzomatoDráma. Egy tréningcég megbeszélésén találkoztunk 2006-ban, ahol én belsősként dolgoztam, őt pedig potenciális külsős trénerként ajánlotta be az egyik kollégánk. Részt vettünk egy külföldi tréner képzésén, de végül nem dolgoztunk együtt. Volt még néhány közös tréninges próbálkozásunk, de egyik sem jutott el a megvalósításig. Kapcsolatban maradtunk, többek között azért, mert mindketten rendszeres szerzői voltunk egy azóta már megszűnt spirituális-önismereti magazin családnak. Laci ottani írásaiban találkoztam először a SzomatoDráma módszerével, és felettébb érdekesnek találtam az általa bemutatott eseteket. Nem voltam ezzel egyedül: amikor elindította az első képzéseket, jelentkezőkben nem volt hiány. És persze egyre többen fordultak hozzá kli