Pszichológia és spiritualitás a gyakorlat(om)ban
És mind kritizálhatók többé vagy kevésbé tudományos-nem-igazolhatóságuk miatt. "A fenti tudósok legtöbbje elméleteikkel alapozta meg a területet, alapot adva a későbbi empirikus kutatásoknak" (idézet a Wikipédiából). Egyébként nem így fejlődött a tudomány mindig is? Volt egy tapasztalat, ehhez gyártottak elméleteket, aztán igazolták - vagy cáfolták, finomították - azokat empirikusan? Talán nem kell annyira megijedni attól, hogy a transzperszonális pszichológia még itt tart, csak helyén kezelni azt. És persze gyülekeznek a tudományos bizonyítékok is: Pert test-elme koncepciója molekuláris biológiai alapokon nyugszik, és arra enged következtetni, hogy a tudatot nem az agy hozza létre, hanem az egész szervezet pszichoszomatikus hálózata. Vagy ott van Sheldrake morfikus rezonancia elmélete, mely azt bizonyította, hogy a fizikai-kémiai-biológiai rendszerek viselkedését láthatatlan szervező (ún. morfikus) mezők befolyásolják. Innen már csak egy ugrás a képviseleti érzékelés, amely a család- és rendszerállítás módszerének, illetve a részben belőle eredeztethető SzomatoDrámának is az alapját képezi.
Node még mindig az elméletekről beszélek, hé! Mit jelent a spirituális nézőpont bevonása a gyakorlati pszichológiai munkába? Ennek egyrészt attitűdbeli, másrészt módszertani következményei vannak. Attitűdbeliek például: nyitottság a kliens spirituális irányultságára, belehelyezkedés az ő világképébe; annak elfogadása, támogatása, amikor önmagán túlmutató célokat tűz ki maga elé, létezésének értelmét keresi és fejlődését ennek az értelmes célnak a kiteljesítése mozgatja; vagy hogy élményeit egy nagyobb összefüggésrendszer keretében értelmezi - pl. jelentőséget tulajdonít megérzéseinek, véletlen találkozásoknak, váratlanul szembejövő információknak, stb., és ezekben személyesen neki szóló üzenetet lát. Ohó, ezen a ponton sikít fel a racionalitás sérülését jelző berendezés sokakban: neki szóló üzenet? Leszállt a spiri-ezo lilásrózsaszín köd, ugyan már! Egy segítő szakembernek éppen az a dolga, hogy a realitásban tartsa a klienst, nem? Az rendben van, hogy elfogadja a világnézetét, de hogy mindenféle neki szóló üzeneteket elemezgessenek együtt, az már túlmegy minden határon!
Rendben, de mi a helyzet az álmok üzenetével? Az csak azért fér bele, mert az egyén fejében született, tehát nyilván valahogy ő generálta? Miért, a "neki szóló üzenet"-értelmezést talán nem? Amit fontosnak tartok, és hasznosságát számtalanszor tapasztaltam, az az, hogyha valaki elindul az "üzenet"nyomában - származzon az véletlen egybeesésből, váratlan találkozásból, egy horoszkópból vagy a tarot-kártyából, hangozzon el egy filmben, egy szerettének vagy a terapeutájának a szájából - ami valamiért megtalálja, megérinti, és megpróbálja kideríteni miért hat rá úgy, ahogy, mire rezonál a lelke az "üzenetből" ennyire erősen. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy ezeket az üzeneteket valóban önmaga generálja-e az illető, vagy valaki jóindulatú segítő szándékkal tukmálja rá őket - legyen szó barátról, jósról, látóról vagy magasan képzett pszicho-szakemberről.
Jöjjön akkor a módszertani rész: nálam ez összesen néhány eszköz bevetését jelenti. Elsődleges eszközöm a SzomatoDráma, használom egyéni ülésen és csoportban is, amely egy ízig-vérig vegyes módszer, tehát mély és magalapozott pszichológiai gyökerekkel, valamint ugyanilyen mély és magalapozott spirituális szemlélettel rendelkezik. (Korábbi posztomban már idéztem Dr. Buda Lászlótól, a módszer megalkotójától ebben a témában.) A módszer részletes leírását megtalálod a SzomatoDráma hivatalos honlapján.
Másik eszközöm a tarot kártya, amelyet éveken át önállóan is használtam, most már inkább csak kiegészítő jelleggel, alkalomszerűen veszem elő egy tanácsadási folyamatban. Legutóbb a Karmaasztrológia honlapon írtam le részletesen, hogyan dolgozom a tarot kártyával, mint önismereti eszközzel. (Önismereti tükör a tarot kártya segítségével címmel olvasható, jó sokat kell lefelé görgetni hozzá az oldalon.)
S ha már Karmasztrológia: Gál Judit asztrológussal egy évtizede dolgozunk együtt kisebb-nagyobb szünetekkel, közös művünk a Karmabontás tréning, amely egy bizonyos horoszkópelem, a felszálló Holdcsomó kifejtésére, személyre lebontott értelmezésére, valamint az egyéni tanulságok megfogalmazására irányul. Tehát itt is azzal dolgozunk, hogyan fordítja le magának az illető a kapott üzenetet.
Ezzel analóg módon használom majd a Dan Millman-féle életfeladat-rendszert, a Komplex spirituális önismeret című 2 napos programomban, amikor az elsődleges életfeladat számához tartozó jellemzést hozzuk személyes szintre, és így ki-ki saját magának jelölheti ki azt az aktuális, illetve hosszú távú fókuszt, amit az életfeladata jelent számára.
S persze az is előfordul, hogy valakivel egyáltalán nem beszélünk világnézetről, üzenetekről, nem tarózunk, nem szomatodrámázunk... "csak" beszélgetünk. Lehet-e ez spirituális? Simán! Viszont egyáltalán nem kötelező, hogy az legyen.
Na tessék: "véletlenül" épp ez jött szembe a cíkk írása közben a Facebook-on. Hogy mik vannak... Zárógondolatnak épp jó lesz:
"Nincs „véletlen”. Mint annyiszor életemben, megint, mindig újra tapasztalom, hogy van valamilyen rendezés, irányítás az életben. Csak nagyon kell figyelni, és nem szabad a jeleket félremagyarázni." (Márai Sándor)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése