Domján Mónika pszichológus

Azt az élményt szeretném leírni, átadni, hogy milyen benne lenni a SzomatoDráma közegében, áramlásában, örvényében. Legfrissebb élményem ezzel kapcsolatban két nappal ezelőttről származik, amikor Patakiné Ladó Aranka játékvezető társammal vezettünk egy csoportot, ahol a főszereplésen kívül mindenféle módon megmerítkeztem a játékban: voltam játékvezető, játékos, társ-játékvezető (aki a háttérből figyelve időnként megosztott egy-egy ötletet az éppen aktív játékvezetővel). Mint általában, most is átéltem az "elmerülés" szépséges fokozatosságát, ahogy résztvevőinket bevezettük ebbe a varázslatos világba - s persze velük mentünk mi is. Melyek a legtipikusabb "megugrandók", amelyekkel számolni kell a SzomatoDrámával való első találkozáskor? a testi érintés elfogadása, az ezzel kapcsolatos zavar leküzdése a nehéz, fájó témák, elakadások, konfliktusok feltárása mások előtt "furcsa" szerepekbe való belépés: testrészekébe, szervekébe, betegségekébe, érzéseké...

A pszichológia tudomány, állítják sokan. Én ebben nem vagyok teljesen biztos, hiába tudom, hogy rengeteg tudományos kísérletet, nagy elmeszámú mintán elvégzett kutatást hajtottak végre a pszichológia égisze alatt. Mégis a bölcsészkaron oktatják, nem pedig a természettudományok között. Igaz, sok átfedést mutat a pszichiátriával, amelyre az orvostudomány részeként tekintenek. Ugyanakkor magyar neve, a lélektan arra utal, hogy a lélekkel foglalkozik. Akárcsak a vallás. Vagy a filozófia. No persze, attól, hogy vannak átfedései "nem tudományos" paradigmákkal, még lehet tudomány! Nem is erre akarok igazából kilyukadni. Hanem a spiritualitással való kapcsolatra: a "spirit" szó ugyanis léleknek és szellemnek egyaránt fordítható, egymással átfedő vagy éppen élesen elkülönülő fogalomként is értelmezhető. Nem tudok nem arra gondolni, hogy a két fogalomnak, a pszichológiának és a spiritualitásnak lehet némi köze egymáshoz. Viszonyuk sokszor éppolyan ellentmondásosnak, zavaros...