Vélemények

"Szeretek kapcsolódni a dühömhöz, gyakran kapok olyan szerepet, amiben megmutathatom, örülök, mert tudom, ilyenkor belőlem is oldódik egy újabb réteg. Örülök, mert van bátorságom megmutatni, mert ez életmentő, ekkora elnyomások után, és örülök, mert tudom, ezzel másoknak is adok.Ugyanígy vagyok a többi nehéz érzéssel.
Ez az egyik legnagyobb kihívás ezekben a csoportokban, engedni érezni, a felszínre jönni és megmutatni azt az érzést, ami van, még akkor is, mikor mindenki mást várna el, azt, hogy végre béke, szeretet és öröm legyen. De előbb át kell égnünk az elnyomott, a nem szeretett érzéseken is.
Hogy miért ajánlom a szomatodrámát? Mert nagyon mélyen, tisztán tudunk magunkhoz és másokhoz kapcsolódni, rálátni magunkra, visszajelzést kapni másoktól és kimondani, megtenni lehetetlennek tűnő dolgokat is és legfőképpen érezni, érezni végre, amit eddig nem lehetett, és újszerű módon, szeretettel, együttérzéssel fordulni, gyógyítani magunkat szeretetteli, barátságos, támogató légkörben annyira, amennyire épp nyitottságunk, bátorságunk engedi. Gyönyörű, mikor megnyílunk egymásnak, megmutatjuk magunkat.
Türelemre, tiszteletre, elfogadásra tanítanak ezek a találkozók."
(Anikó)

"Az én érzésem a döbbenet volt, és még ez tart is. Érdekes, hogy miből mi alakul és milyen felismeréseket él át az ember. Én már azóta, mióta a fiam volt nálad, ajánlgatlak mindenkinek..." (Márti)

"Sokat olvastam a szomatodrámáról mielőtt vállalkoztam volna rá, így nagyjából tudtam mi vár rám, mégis döbbenetes élmény volt ott állni és átélni mindezt. Hihetetlen, hogy egy idegen ember, aki nem ismert engem, sem a szereplőket, akik ott megjelentek, mégis szinte szóról szóra mondott mondatokat… Szereplőként pedig az volt döbbenetes, hogy amint beállítottak egy szerepbe, egyértelműen jöttek az érzések, sőt testi érzetek, mozgáskésztetések is. Egy támogató, segítő közegben találkozhattam egy elakadásommal, kimondhattam dolgokat, amiket személyesen nem mondanék ki, megléphettem lépéseket, amiket valójában még nem léptem meg. A játék addig ment, amíg egy számomra megnyugvást adó végkifejletig el nem jutottunk, amiben a végén egy picit megpihenhettem. A többiek játékában szereplőként pedig „véletlenül” olyan szerepeket kaptam, amelyek szintén mélyen érintettek, és megmozdítottak bennem valamit. Mintha egy nagy egész lettünk volna, amin belül minden összefügg mindennel. " (Heni)

"Március 3-án összegyűltünk szomatodrámát játszani Domján Mónival. Komoly lelki és testi kérdésekkel, problémákkal tudtunk foglalkozni biztonságban, tisztelettel és amennyire csak lehet könnyeden Móni vezetése mellett. Nagyon tetszett az, hogy pszichológusi és spirituális tapasztalatát is beleszőtte a napba, így az egyszerre lehetett földi és égi. Szeretem az ilyen emberi dolgokat. Egyensúlyt éreztem, természetességet a bemutatkozó körtől kezdve az elköszönésig, ennek köszönhetően meg tudtam nyílni társaimra is és segítő játékot játszani egyéni gondjainkkal. Sokat adtak nekem a játékok, s mindben sok apró réteget, jelentést fedeztem fel életemre vonatkozóan. Mint egy gyógyító kincsesládika, olyan volt ez a nap, azóta is, ha van időm belegondolni, újabb segítő gondolatra, érzésre, szimbólumra, feloldó, megkönnyebbítő képre bukkanok. Tisztánlátásra, megértésre jutottam magamban a játékban megjelent egyes élethelyzeteimmel kapcsolatban s nagyon szép üzenettel bíró, segítő tarot szimbólumokat hoztam haza magammal, amik azóta is hatnak bennem. Társaimnak és Móninak köszönöm mindezt! Gyöngyi"